makoforum.hu

[Szanté]

Cao Dai, caodaizmus

(Dao Cao Dai, Caodaism) a harmadik legnagyobb vallás Vietnamban a
buddhizmus és a római katolicizmus után. A "Cao" jelentése "magas", a
"Dai"-é "palota". A név, amely egyszersmind az Isten szimbolikus neve is,
arra a legmagasabb palotára utal, amelyben Isten uralkodik. Szinkretikus
vallás, amely a buddhizmus, a konfucianizmus, a kereszténység, a
hinduizmus, az iszlám, a judaizmus, valamint egy bennszülött vietnami
vallás (angolul Geniism) elemeit egyesíti. A vallás központja Saigontól
100 kilométerre északra, Tay Ninh-ben van, követõinek száma 7-8 millió
Vietnamban, s mintegy 30 ezer külföldön, fõleg Ázsiában, Ausztráliában,
Kanadában, Európában és az Egyesült Államokban.

_________________
Szanté

[Szanté]

Emanáció

Emanáció (lat. emanatio, 'kiáradás'): folyamat, melynek révén a dolgok
az istenség lényegéből szükségszerűen jönnek elő. - Az ~ban az istenség
mennyiségileg és minőségileg változatlan marad. A belőle kiáradt dolgok
annál alacsonyabb rendűek lesznek, minél távolabb kerülnek tőle, a
fényforráshoz hasonlóan, mely változatlan marad, miközben sugara annál
gyöngébb, minél messzebbre kerül tőle. Az ~val ellentétes folyamat a →remanáció

_________________
Szanté

[Szanté]

Panteizmus

A panteizmus (gör.), minden tanítás, mely Istent s a világot azonosítja,
ellentétben a dualisztikus felfogás minden formájával, mely Istent a világtól
megkülönbözteti.
A P.-nak is sok formája lehetséges, illetőleg a világnak Istennel való
azonosítását sokféleképp gondolhatjuk. Csak névleg azonosítjuk a kettőt,
ha akár az egyiket, akár a másikat tagadjuk. Sem az ateizmus, mely istent,
sem az akozmizmus, mely a világot tagadja, nem nevezhető P.-nak. Ennek
jellemző vonása, hogy a világot isteni mivoltúnak tekinti, de ez isteni
mivoltát is sokféleképp gondolhatjuk. A legfontosabb, hogy a világot
egységesnek fogjuk fel.

Időben is így jelentkezik először a P. a nyugati filozófiában, az eleai
iskolában, melynek alapítója Henophanész kimondja, hogy egy az, amit
mindennek nevezünk, míg Parmenidész élesebben kifejti, hogy csak az
Egy létezik igazán, ez pedig változatlan, s minden ami ennek ellentmond,
a sokaság, a változás, hiú látszat. így keletkezett a filozofiai panteizmus,
mely csak egy vonását, a logikai egységet, domborítja ki. Midőn a P. újra
feléled az újplatonizmusban, az egység fogalma megmarad, de a P. új
vallási elemekkel bővül; a világ itt a keleti bölcseletből vett emanáció, az
Egyből való kiáradás útján jő létre. A középkorban is jelentkezik a P.,
ugyancsak vallási felfogásoktól színezve. Az egy Isten fogalmában való
elmélyedés, akár az elméletben tőle származtatjuk a világot, akár a
vallási életben benne keressük üdvösségünket, mindig a világnak
másodrendű fontosságú tényezővé való leszállításához vezet, a világot
Isten mivoltának alárendelt nyilvánulásává teszi.
A panteizmus mint fogalmat John Toland angol filozófus alkotta meg.

_________________
Szanté

[Szanté]

Deizmus

A deizmus egy olyan Istenre vonatkozó felfogás, vagy természetes
vallási rendszer, amelynek képviselői hisznek ugyan Istenben mint
személyesen létező valóságban, és feltételezik, hogy a világot a
természeti törvényekkel együtt Isten teremtette, de tagadják, hogy Isten
ezen túlmenően együttműködne vagy beavatkozna a teremtésbe, és
főképpen tagadják a keresztény értelemben vett természetfeletti
kinyilatkoztatást. A deizmus tehát Istent és a világot különválasztja egymástól.
A deizmus kiindulópontja az újkori ember életérzése volt, amely,
szemben a középkori istenközpontúsággal, emberközpontúvá akarta
tenni a vallást. A deisták szerint a vallást az emberi észre kell alapozni,
illetve a természet megfigyelésének tapasztalataira – mindezek a
deizmus rendszerében elegendőek ahhoz, hogy feltárják Isten, a legfőbb
létező létét. A deizmust a legkülönfélébb változatokban a 16. század
végétől kezdve képviselték, és kialakulása összefüggésben volt egy nem
kinyilatkoztatáson alapuló, filozófiai, természetes vallás létesítésével.
David Hume
A deizmus annyiban ellenpólusa a kereszténységnek, hogy elutasít
minden történelmi és természetfölötti kinyilatkoztatást, a vallást teljesen
emberközpontúvá teszi, és az élményszerűség területén is csak a
természetes misztikát fogadja el. Egyes képviselői több-kevesebb
ellenszenvvel fordultak a hagyományos kereszténység ellen, de
kezdetben nem gondolták, hogy tanaik keresztényellenesek. A deizmus
az igazi kereszténységet a „természetes vallással” azonosította, amely
lényegében egy magasabb rendű etika. Ezzel előmozdították a 18. és 19.
században széles körben jellemző kulturális vagy névleges
kereszténységet, amely célja csak a nemes eszmények szolgálata volt.
A személyes Istennel kapcsolatban álló élő vallás helyébe az etika, a
művészet és a tudomány lépett. Ezzel a hagyományos kereszténységet
olyan válságba sodorta, amelyhez csak az ókori keresztény évszázadok
gnoszticizmusa hasonlítható.

_________________
Szanté

[Szanté]

Dalitok

Dalitok A négy varnán (a papi, katonai, kereskedõi, illetve fizikaimunkás-
renden) kívül rekedt páriák vagy aszprisják (érinthetetlenek) a hindu
kaszrendszerben. Azért érinthetetlenek, mert a munkájuk során bõrrel,
nyállal, vérrel, trágyával vagy más „tisztátalan” dolgokkal kerülnek
kapcsolatba, amiért a négy varnába tartozók nem érinthetik meg õket
anélkül, hogy ne kelljen utána rituális mosakodásokat végezniük. Gandhi
„Isten gyermekeinek” nevezte õket, s a függetlenség elnyerése óta gyakorlatilag
ötödik varnának (pancsámáknak) számítanak. A hindu vallás azonban nem
nyújt kiugrási lehetõséget a számukra, ezért igen hatékony köztük a térítés.

Dalitok a brit uralom ideje óta rendszeresen, s manapság különösen
gyakran térnek meg tömegesen kereszténynek, muszlimnak,
buddhistának. A folyamatra a fundamentalista hindu választ többek
között Gudzsarát és Uttar Prades államokban adták meg, ahol - indiai
és nemzetközi tiltakozás ellenére - törvény tiltja, hogy "erõszak vagy
megtévesztés útján" bárkit õsei hitének elhagyására kényszerítsenek.
_________________
Szanté

[Szanté]

Falun Gong (Falun Kung), Falun Dafa

Falun Kung (vagy ahogyan maguk a kínaiak pinyinnel írják: Falun Gong) szó
szerint a Dharma kerekének gyakorlását jelenti; eredetileg öt, lótuszülést és
különféle kézmozdulatokat magába foglaló légzõ-, illetve testgyakorlat-sort
neveztek így, amelyeket kínai zenére szoktak folytatni a Falun Dafa szellemi
mozgalom tagjai. A hibás szóhasználat azonban mára világszerte elterjedt,
s a Falun Gongot gyakoroló Falun Dafa mozgalom helyett egyre többen
egyszerûen Falun Gongot mondanak.
A Falun Gong tagjai nemcsak a szekta és kultusz, de az egyház megnevezés
ellen is tiltakoznak, s inkább hálózatnak tekintik mozgalmukat, amely
információk és módszerek átadására szolgál, s amely eseti jelleggel és
rendszeresen egyaránt gyakorolható.

A Falun Dafát 1992-ben a Qigong (csigong) Research Association of
China-val együtt regisztrálták. A qigong (csigong) önfejlesztõ iskola
lélekzõgyakorlatok és meditáció révén kívánja testi és lelki
egészségünket megjavítani - a Falun Dafa szintén, ám eközben arról sem
mond le, hogy híveit magasabb dimenziókba segítse.
A Falun Dafa buddhista és taoista elveket, valamint testgyakorlatokat és
más önfejlesztõ gyakorlatokat foglal magába. Korábban a titkokat a
mesterek közvetlenül a tanítványoknak hagyományozták, 1992-ben
azonban az alapító, Li Hongzhi (Li Hung-cse) vagy Li Mester úgy döntött,
a nyilvánosság elé lép, s a Falun Dafát bejegyeztette; azóta a mozgalom
népszerûsége nõttön nõ; Kínában mintegy 70 millió, más országokban
további 30 millió hívét tartják nyilván. A mozgalom szimbólumának
központi motívuma a szvasztika, azaz a horogkereszt, amely az indiai
vallásokban - a buddhizmust ide értve - több ezer éves múlttal
rendelkezõ, a körforgást jelképezõ szimbólum.

_________________
Szanté

[Szanté]

Hidzsra

A hidzsra arab szó kivonulást jelent. Az iszlám történetében több kivonulás
is ismert, mely során a muszlimok a mekkai üldöztetés elől békésebb
helyen kerestek menedéket.
Az első jelentős hidzsra az etiópiai kivándorlás volt, mely során közel száz
mekkai muszlim hajózott át Dzsiddából Abesszíniába, ahol akkor egy
igazságos keresztény uralkodó volt hatalmon, s aki nem csupán befogadta
és védelmezte a Dzsáfár ibn Abu Talib vezette muszlimokat, de később
maga is iszlám hitre tért.
A második hidzsrának Mohamed próféta (béke legyen vele) táifi kivándorlási
kísérletét nevezzük, mely kudarcba fulladt, hiszen Allah küldötte kénytelen
volt elmenekülni ebből a hegyi városból.

A harmadik hidzsra a muszlimok Mekkából Medinába való vándorlása.
A mekkai zarándoklat során Mohamed Próféta (béke legyen vele) az
Aqabai-szorosban megállapodást kötött néhány jaszribi (ma Medina)
férfival, hogy azok felveszik az iszlám vallást, megteszik Allah küldöttét
hazájuk vezetőjének, aki cserébe kibékíti az ottani marakodó arab
törzseket. Ezen paktum után a muszlimok apránként szivárogtak át
Medinába. Az utolsó kivándorló maga Mohamed próféta és legjobb
barátja, az első kalifa, azaz Abú Bakr volt. A kivándorlásuk három
hónapig tartott i. sz. 622-ben. Ezidő alatt három napot töltöttek a híres
Szaur barlangban, ahol Abu Bakr megkapta a legmagasabb szintű
spirituális beavatást. Medina népe az iszlám világ legnevesebb dalával,
a "Talaal bedru alajná"-val fogadta őket. Mohamed prófétát Abu Ayub
Al-anszari (Eyüp Sultan) fogadta be.
Mohamed próféta halála után, Ali ibn Abi Tálib javaslatára, a hidzsra lett
a holdhónapokban számoló muszlim naptár kiindulópontja.
Mekka és Medina
_________________
Szanté

[Szanté]

Gallikanizmus

A gallikanizmus olyan államideológia, mely szerint az uralkodó vagy az
állam által képviselt világi hatalom egyenlő a pápai hatalommal.
A gallikanizmus Franciaországból eredt és a 18. században Németalföldön
is elterjedt. Már az 1438-as bourges-i pragmatica sanctióban kifejezésre
jutott, majd fokozódott a placetum regium bevezetésével, és csúcspontját
az 1682-es deklarációban érte el.
Franciaországban kifejlett s megállapított azon rendszer, amelynek
értelmében a francia állam az egyházzal szemben széleskörül
jogosítványokkal, az u. n. gallikán szabadságokkal (Les libertés de
l'église gallicane) van felruházva. E szerint az államot megilleti az
egyházi viszonyok feletti felügyelet s az arra való befolyás joga (droit
de la surveillance et de l'influence); a placetum szükséges minden pápai
intézkedés elfogadásához s az egyházi törvények kihirdetéséhez és az
egyházi birótól a világihoz kell felebbezni (appel comme d'abus).
Szent Lajos
E rendszer alapelvei a Szent Lajos 1268. évi pragmatica sanctiójában
vannak letéve. Később is gyakran kir. rendeletekben kifejezésre jutnak
a gallikán egyház elvei, azonban a pápák föllépése folytán ismételten
vissza is vonattak. A francia király és a pápa között az üresedésben levő
apátságok és püspökségek jövedelmei (regaliák) feletti küzdelemben
XIV. Lajos összehivott 34 püspököt s a papság 34 képviselőjét, s ezek
1681 márc.-ban tartott Assemblée du clergé de France-ban kiadták a
Bossuet által formulázott Deklarációt, amelynek pontjai: 1. az
államhatalom független minden egyházi hatalomtól; 2. a pápa itélete hit
dolgában is csak akkor változtathatlan, ha ahhoz az egyház, a zsinat
hozzájárul; 3. a pápa alá van rendelve a zsinatnak s köteles
alkalmazkodni a kánonokhoz s a Franciaországban is érvényben levő és
elfogadott szokások és szabályokhoz. A király rendeletére ezen
Deklaráció be lett iktatva a parlament aktáiba. XIV. Lajos viszavonta, de
ennek nem volt meg a praktikus hatása. I. Napoleon vissza akarta állítani
a gallikán tételeket s az organikus artikulusokban rendeli, hogy a teologia
tanárai tanítsák az 1682. Deklaraciót. A magyar papság elvetette a G.
tételeket a nagyszombati zsinaton az 1682 okt. 24. kiadott Declaratio
cleri Hungarici nyilatkozatban.

_________________
Szanté

[Szanté]

Ultramontanizmus

A középkorban az ultramontani kifejezés eredeti latin jelentésének
megfelelően egyszerűen azokat jelentette, akik ultra montes, a hegyeken
vagyis az Alpeseken túl, Olaszországban laktak. A protestantizmus és a
felvilágosodás megerősödésével a szó más jelentést kapott :
ultramontanizmus az a politikai irányzat, amely a pápaság hatalmi
törekvéseit elismeri és azok szolgálatában áll, v. a pápánál is pápább
törekvéseket segíti elő. Magában a katolicizmusban is élénken elkülönült
irány volt addig, amíg a pápa csalatkozhatatlanságáról szóló dogma a
katolicizmus vérébe át nem ment. Mióta azonban ez megtörtént, a két
fogalom sokkal közelebb került egymáshoz. Az "ultramontanizmus",
"ultramontán" kifejezések harci fogalmak voltak a 18. és 19. századi Itália,
Franciaország, Németország és Osztrák-Magyar Monarchia területén.

[Szanté]

Skolaszticizmus

Neve a középkorban származott módszernek, amellyel a keresztény
hitigazságokat tárgyalták. Keresztény bölcseletnek is nevezik. A S. filozofia
és teologia, de nem összevegyítve, hanem belső összefüggésben,
amennyiben az előbbi az utóbbiak szolgálatába állott (Philosophia ancilla
theologiae). Ez okon filozofiai S.-t és skolasztikai teologiát különböztetünk
meg. A filozofiai S. kiinduló pontját az általános észigazságok alkotják,
amelyekből más igazságok vonatnak le; célja nem a bizonyosság, hanem
a nyilvánvalóság (eidentia), mert a bizonyosságot föltételezi a bölcselkedés;
a filozofiai tételek megokolására nemcsak a logikai gondolatkifejlés, a
következtetés, hanem minden észszerü elem szolgál, igy: tapasztalati
tények, lélek- és élettani megfigyelések, mások bizonyítékai, történeti
tények, elismert tekintély.

A teologiai S. ellenben a hitre támaszkodik, a hit az igazi tudásnak
alapja, alapföltétele. Miután az ész és kinyilatkoztatás egy forrásból,
Istentől származván, egymással ellentétbe nem jöhetnek, a filozofiai
tételeket magyarázatul és bizonyításul használják és mindkettőt teljes
összhangba hozzák. A S. a dogmának tudományos megalkotása, az
egyház tanításának logikai rendszere, mely ugy hit- mint erkölcstanra
kiterjed. Történetét és kiválóbb művelőit l. Filozofia (VII. köt. 206).
A S. irodalma az egyes iróknál fel van sorolva.

_________________
Szanté

[Szanté]

BEHÁIZMUS

A Bábizmus ellensúlyozására jött létre a Beháizmusnak nevezett vallási
irányzat. A Beháizmus megalapítója a bábista mozgalom egyik híve Mirza
Huszein Ali volt, aki a Báb utódjának vallotta magát. Bagdadban kezdte meg
működését a helyi bábisták között. Azt hirdette, hogy ő a Báb által utódként
emlegetett „isteni kinyilatkoztatás”, a nagy vallásalapító művének
befejezője. Épp ezért fel is vette a Behá-ulláh=Isteni Fényesség nevet.
Később, pedig az Isten megtestesülésének, élő istennek tartotta magát.
Tanításának alaptételeit a Kitáb Akdasz=Szentebb Könyv tartalmazza,
amelyet a XIX. Század 70-es éveiben írt a palesztinai Akkában. A könyv
a szerző véleménye szerint fölöslegessé teszi a Koránt és a Bajánt is

Behá-ulláh 1892-ben halt meg Akkában. Halála után fia Abbász Effendi
lett (Abdul Behá= a Fényesség Szolgája) néven a beháisták vezetője.
Élt 1844-1920-ig. A Kitáb Akdasz szerint az emberek függetlenül fajuktól,
nemzetiségüktől és társadalmi helyzetüktől valamennyien testvérek.
A könyv eltörli a körülményes muzulmán szertartásokat, mert elvonják
a dolgozókat a munkától, de védelmébe veszi a kényelmet, sőt a
fényűzést. Szigorú büntetéseket helyez kilátásba, pl. börtön, a
magántulajdonhoz való jog megsértőinek. Véleménye szerint a
szabadság csupán az állatok sajátja, az ember köteles engedelmeskedni
a mindenkori törvényeknek. Főleg az irániak lettek lelkes hívei a
Beháizmusnak. A beháista tanok kedvező talajra találtak különösen az
Egyesült Államokban és Németországban is.

_________________
Szanté

[kájé]

Kedves Szanté!

Benned egy teológus veszett el. Ennél pontosabb, és bővebb ismereteket az adventről még nem olvastam.
Mindenki nevében köszönöm.
_________________
Üdv: KJ

[Szanté]

Advent

Az advent (vagy ádvent) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt
(pontosabban december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól számított
időszak. Adventtel veszi kezdetét az egyházi év.
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini”
kifejezésből származik, ami annyit tesz: „Úr eljövetele”. A karácsonyt
megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes
vidékeken nevezték ezt az időszakot „kisböjtnek” is.
Advent a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal – más
megfogalmazásban a Szent András napjához (november 30.)
legközelebb eső vasárnappal – veszi kezdetét, és a karácsony előtti
vasárnapig tart.
Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja, mindig
november 27. és december 3. közé esik.
A december 25-e előtti utolsó vasárnap advent negyedik vasárnapja.
Az azelőtti advent harmadik vasárnapja és így tovább. 2006-ban azért
volt érdekes advent negyedik vasárnapja, mert december 24-ére esett,
a legkésőbbi időpontra, amely még karácsony előtt van, hiszen ez a nap
karácsony előestéje, vagyis „szenteste” (ebből következik, hogy advent
első vasárnapja nem lehet később, mint december 3.).

Adventi szokások
A katolikus egyházban elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali (roráte) misét tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap a megváltó utáni várakozás érzése és Szűz Mária tisztelete. Ugyancsak adventhez köthetők az Ó-antifónáknak nevezett egyházi énekek.
Szentcsalád-járás
A szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek egy a szent családot ábrázoló képet visznek minden nap más házhoz, és e képnél imákat mondanak, s kisebb szertartásokat mutatnak be. Az esemény a szent család szálláskereséséről hivatott megemlékezni.
Adventi koszorú [szerkesztés]
Katolikus liturgiának megfelelő adventi koszorú, három lila és egy rózsaszín gyertyával
Adventkor a XIX–XX. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1840-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.
Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. Az első koszorúban 19+4 gyertya volt, jelképezve a hétköznapokat is.
A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm.- Ezutóbbiról gyakran- tévesen- azt hiszik, hogy a negyedik vasárnapon kell meggyújtani, de valójában advent harmadik vasárnapja az "örömvasárnap"- ami a böjtbe egy kis vidámságot hoz, hogy már közel van Krisztus eljövetele, azaz a Karácsony. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak:
* Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
* zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
* Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
* Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya).

Illetve a gyertyák színei nem csak személyt szimbolizálnak:

* Ádvent első vasárnapja

Időpontja évről évre változik, Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila.

* Ádvent második vasárnapja

Színe hasonlóképpen a lila. Az ádvent mellett a nagyböjti időszaknak is lila az ünnepi színe az egyházi liturgiában. Számos helyen a karácsonyt megelőző hetekben a lilát kékkel helyettesítik, hogy a két ünnepet megkülönböztessék egymástól.

* Ádvent harmadik vasárnapja

Gaudete (örvendjetek!) vasárnap kiemelkedik a többi közül, ádvent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja.

* Ádvent negyedik vasárnapja

Színe a bűnbánatot kifejező lila. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon.

Adventi naptár
A karácsonyi várakozás izgalmát növelve egyes családokban a gyermekeket advent kezdetekor adventi naptárral lepik meg. Ezen az általában házikóra hasonlító ajándékon kis ablakocskák jelzik a napokat, amelyek karácsonyig hátra vannak, a gyermek pedig úgy élheti át a várakozás örömét, hogy naponta egy ablakot kinyithat, és kiveheti az ott elrejtett apró ajándékot, rendszerint édességet. Az Adventi naptárt egy anya találta ki, gyermekének örömére, hogy gyorsabban teljen a várakozás.

_________________
Szanté

[Szanté]

Esszénusok

Jézus születése előtt, valamint az ő idejében három fő zsidó irányzat
létezett: a szadduceusok, a farizeusok, és az esszénusok. E három
csoport közül talán az esszénusok életét és tevékenységét veszi körül a
legtöbb titok. Három ókori szerző számol be róluk: Josephus Flavius,
idősebb Plinius, és Alexandriai Philón. A közösség Jonatán Makkabeus
idején (i.e. 160-142.) már aktív volt, eltűnésük pedig nagyjából
egybeesik Jeruzsálem pusztulásával (i.sz. 70.).
Az esszénusok elszakadását, különválását a judaizmus fő áramlatától a
Makkabeus hercegek, a már említett Jonatán, és Simeon (i.e. 142-134.)
főpapként való ténykedése váltotta ki. Mint a legfőbb tisztség - mely
világi kötelezettségekkel is járt – bitorlói ellenszenvet váltottak ki, és
sokan megtagadták az együttműködést az új uralkodókkal, akik üldözték
az engedetleneket. Az esszénusok, illetve vezetőjük, „Az Igazság
tanítója” üldözése idején elhivatottságuk apokaliptikus látomásaikban
öltött formát: a gonosz főpap uralmának megdöntése és elűzése
szolgáival együtt, a Messiás korának eljövetele, és ők, mint Izrael igaz
közössége. A sivatagba való kivonulásukkal nem csak szimbolikusan, de
fizikailag is elhatárolódtak a romlott és gonosz főpaptól és embereitől.

Elterjedt az a nézet, hogy az esszénusok egy kis, elszigetelt közösséget
alkottak a Holt-tenger környékén, ez azonban nem így volt. Flavius Így
ír: „…minden városban vannak házaik, szerte
palesztínában…e házakban
szállnak meg és kapnak ellátást, amikor úton vannak…” Plinius említi az
egyik esszénus közösséget, akik a Holt-tenger mentén élnek. Őket
nevezhetjük a qumráni közösségnek, de Szíriában és Egyiptomban is
éltek esszénusok. Az egyiptomi testvéreket terapeutáknak, vagy
másként gyógyítóknak nevezték.
Edgar Cayce, a híres látnok szerint Mária, József, Keresztelő János és
maga Jézus is esszénus volt. Cayce pontosan megmondta, hogy az
esszénusok hol, és hogyan éltek, valamint azt, hogy a közösség tagjai
szerte Palesztínában jelen voltak és tudatában voltak annak, hogy a
messiás az ő soraikból kerül majd ki. Mindez tizenegy esztendővel a
Holt-tengeri tekercsek felfedezése előtt történt.

_________________
Szanté

[Szanté]

Agnoszticizmus

Az agnoszticizmus (a görög agnosztosz 'megismerhetetlen' szóból) egy
olyan filozófiai ismeretelméleti nézet, amely szerint a valóság végső dolgai,
Isten, istenek vagy istenségek létezését nem tudjuk megismerni, nem
tudhatjuk, hogy léteznek-e vagy nem, és enélkül a tudás nélkül kell élnünk
a világban. A kifejezést és a hozzá kapcsolódó agnosztikus kifejezést
Thomas Henry Huxley 1869-ben hozta létre azon emberek leírására, akik
határozatlanok vagy elkötelezetlenek az istenségek létezésének kérdésében
és más vallási kérdésekben. Az agnoszticizmus nem keverendő az olyan
nézetekkel, amelyek speciálisan a gnózis, gnoszticizmus ideológiáját
tagadják, ezek olyan vallási áramlatok, melyeknek nincs speciális közük
az agnoszticizmushoz.
Az agnosztikusok állíthatják, hogy nem lehetséges abszolút vagy biztos
tudásunk. Ugyanakkor állíthatják azt is, hogy bár a biztos tudás lehetséges,
nekik nincs ilyen a birtokukban. Mindkét esetben az agnoszticizmus bizonyos
filozófiai szkepticizmus a vallási kérdések irányában
Egy agnosztikus állíthatja, hogy a vallási kérdésekről szóló állítások nem
igazoltak, vagy nem igazolhatóak. Ebben az esetben ésszerű lehet az,
hogy nem mondunk ítéletet. Például egy agnosztikus igényelheti, hogy a
vallási állításokat ugyanúgy igazolják, mint a tudományos állításokat,
esetleg a tudományos módszer szerint. Létezik ugyanakkor olyan
felfogás is, miszerint a vallási kérdésekben az ész használhatatlan ugyan,
ennek ellenére mégis lehetséges a vallásokban való hit (agnosztikus
teizmus), ennélfogva az agnoszticizmus nem azonosítható az ateizmussal.
A leghíresebb agnosztikusok között volt Thomas Henry Huxley, Charles
Darwin és Bertrand Russell. David Hume művei (például a Dialógusok a
Természetes Vallásról) alapján vannak, akik úgy érvelnek, hogy
tulajdonképpen agnosztikus nézetei voltak.

Huxley......................................................Darwin..........................................Russell
_________________
Szanté